Amikor az ember egy új cégnél kezd el dolgozni mindig nehéz dolga van, legalábbis az biztos, hogy ő így érzi. Oda kell tennie magát, meg kell állnia a helyét mind szakmai tekintetben, mind munkatempóban, és természetesen még be is kell tudnia illeszkedni, ami egy jól működő és összeszokott csapat tekintetében mindig nagyon nehéz. Én is most váltottam nemrég, és el is követtem egy hónap után az első nagyobb félreértésemet. Persze mindenki viccesen állt a bakihoz, és én is megpróbáltam elviccelni, mert egy teljesen új területen próbálok szerencsét, mint ahol eddig dolgoztam, és ezek az apró dolgok beleférnek, de azért sülhetett volna el ez számomra rosszabbul is.
Közgazdászként ugyanis a kockázatértékelés teljesen mást jelent, mint mondjuk egy építőipar területén tevékenykedő cég esetében, a munkavédelem területét illetően. Ott ugyanis egy teljesen más témakörben, az egyes munkafázisok és anyagok használatával kapcsolatos balesetek, problémák valószínűségét vizsgálja. Én azonban egy bankszektorban dolgoztam eddig, ahol nyilván teljesen mást jelent, és ezért teljesen más vonalon kezdtem el gondolkodni a feladatot illetően. Persze ez nagyon gyorsan világos is lett előttem, és rákérdeztem, hogy ugye én teljesen tévúton járok, de hát azért volt egy kis mosolygás a dolgot illetően.
Jól jöttem ki belőle, a feladatot pedig már teljesítettem is, ráadásul a partner cég munkatársai tényleg nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, imádok is velük együtt dolgozni, de azért egy pillanatra megrémültem, hogy már az első hónapban elkövetek valami végzetes bakit. Persze biztosítottak róla, hogy ha továbbra is ennyire nyíltan kérdezek, még a félreértésekből sem lehet probléma, úgyhogy megnyugodtam a végére, de azért ezt az új értelmezést egy életre meg is jegyeztem magamnak.